A klímaváltozás különböző szélsőséges időjárási események formájában (pl.: hőhullámok, aszályok, villámárvizek stb.) jelenik meg Európa-szerte. Számos kihívással kell szembenéznünk ennek kapcsán. Hogyan kezeljük ezt a problémát összefüggéseiben? Egyáltalán lehetséges mindez? Hogyan és hol találhatunk releváns és hiteles adatokat és információkat a végtelen információáradatban? Merüljünk el a globális klímaváltozás kérdéskörében, és fedezzünk fel gyakorlati módszereket, amelyekkel a mindennapi életünkben sikeresen vehetjük fel a harcot az éghajlatváltozás káros hatásaival szemben.
Miről szól a klímaváltozás?
Az elmúlt évtizedekben a klímaváltozásról folytatott nyilvános vita a tisztán akadémiai vagy politikai színtérről kikerülve a szélesebb közvélemény diskurzusának témájává is vált. A kezdeti eszmecsere a „globális felmelegedésről” szólt, mely mára egy jóval összetettebb problémakört érint: a Föld ökoszisztémáit és emberi rendszereit. Ez a globális jelenség az egész bolygóra kiterjedő, egymással szorosan összefüggő változásokat foglal magában, hangsúlyozva az integrált válasz szükségességét. Az idők során az ún. klímaszkepticizmus minimalizálódott, ezzel együtt a tudományos bizonyítékok, szakértői előrejelzések jóval nagyobb súllyal esnek latba. A klímaváltozás jelentőségének közmegítélése változott, növelve az igényt az okok megértésére, a lehetséges beavatkozások megismerésére és az aktív közösségi részvétel lehetőségének megteremtésére.
Miről is van szó valójában? Kiindulva a NASA globális klímaváltozásnak szentelt weboldalán olvasottakból, a klímaváltozás a hosszú távú időjárási minták eltolódását jelenti, amelyeket természetes folyamatok és az emberi tevékenység egyaránt befolyásolnak. Ez utóbbi különösen az 1800-as évektől kezdve szignifikáns és a fosszilis tüzelőanyagok égetéséhez köthető. Ezek az összeadódó hatások változást idéznek elő a globális éghajlatban, hozzájárulva ahhoz a jelenséghez, melyet számos tudós a hatodik tömeges kihalásként aposztrofál. Ellentétben a korábbi, természeti jelenségek által kiváltott tömeges kihalásokkal, a jelenlegi válság elsősorban az ember beavatkozásaira vezethető vissza, melyek a fenntarthatatlan termőföld-, víz- és energiahasználaton keresztül veszélyeztetik a globális biodiverzitás fennmaradását és a bolygónk jövőjét.
A klímaváltozás okai: az energiafelhasználás és az ipari tevékenység hatásai
A klímaváltozás káros hatásainak enyhítéséért folytatott küzdelem szempontjából a legnagyobb kihívást az energiatermelés és az ipari tevékenységek jelentik. Bár a megújuló energiaforrások, mint a nap-, a szél-, és a vízenergia jelenleg az energiatermelés 28%-át teszik ki globálisan, ez a közlekedéssel és a fűtéssel összefüggő ágazatok tekintetében jóval az elvárt szint alatt marad. Az említett ágazatok továbbra is élen járnak az üvegházhatású gázok kibocsátásában. Hasonlóképpen, a fogyasztási és ipari eszközök előállítása is nagymértékben támaszkodik a fosszilis tüzelőanyagok égetésére. Emellett az erdőirtás évente 12 millió hektár erdőt pusztít el, kivonva ezeket a területeket a szén-dioxid-elnyelés folyamatából, a kivágott fák elégetésével pedig tovább növelve a légkör szén-dioxid tartalmát.
A városi életmód hozzájárulása a klímaváltozáshoz
A lakó- és gazdasági célú épületek a világ villamosenergia-fogyasztásának több mint feléért felelősek. Az e célból felhasznált energia elsősorban fosszilis tüzelőanyagokból származik, így fokozva az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ezeknek az ingatlanoknak a fűtése, hűtése, valamint az erre szolgáló különféle készülékek iránti növekvő kereslet további energiaigényt generál. A városi közlekedés a globális energiafelhasználásból származó CO2-kibocsátás közel egynegyedéért felelős már most is, a jövőben pedig további energiafelhasználási igény prognosztizálható.
Az élelmiszertermelési folyamatokhoz kapcsolódó környezetterhelés, mint az erdőirtás, a mezőgazdasági terjeszkedés és az állattenyésztés jelentősen hozzájárulnak a metán- és CO2-szintek növekedéséhez. A mindennapi fogyasztói magatartás és a háztartási energiafogyasztás szintén kritikus szerepet játszanak, rávilágítva személyes döntéseinknek a globális kibocsátásokra gyakorolt káros hatására.
A klímaváltozás látható hatásai a globális hőmérséklettől az emberiség küzdelméig
A klímaváltozás egyre erőteljesebben nyilvánul meg, közvetlenül befolyásolva életünket és ökoszisztémáinkat. A legfontosabb hatások közé tartozik a globális hőmérséklet emelkedése, az elmúlt évtizedekben példátlan mértékben. Ez a melegedési trend a sarki jég és a gleccserek olvadásához vezet, csökkentve a Föld albedóját és növelve az üvegházhatást. Ennek következtében világszerte hosszabb hőhullámok, fokozott viharaktivitás és intenzívebb aszályok jelentkeznek, veszélyeztetve a víz- és élelmiszer-biztonságot.
A világóceán, amely a globális felmelegedésből származó hő és CO2 nagy részét elnyeli, melegszik és tágul, ami emelkedő tengerszintet eredményez, veszélyeztetve a part mentén élő közösségeket. A megnövekedett CO2-szint az óceánok savasodásához is vezet, pusztítva a tengeri biodiverzitást és a korallzátonyokat. A szárazföldön az aszályos körülmények és a terjeszkedő sivatagok csökkentik a művelhető földterületet, hiszen ezáltal csökken a növénytermesztés és állattenyésztés produktivitása. Az éhínség és az alultápláltság hatalmas mérteket ölt a Föld számos térségében. Emellett a fajok kihalásának üteme is felgyorsult, mivel a szélsőséges időjárás és a pusztuló élőhelyek súlyos fenyegetést jelentenek a biológiai sokféleségre.
Az éghajlatváltozás következményei az emberi egészségre és a társadalmi-gazdasági stabilitásra is közvetlen hatással vannak. Körülbelül 13 millió haláleset köthető éves szinten a klímaváltozás által befolyásolt olyan környezeti tényezőkhöz, mint a hőhullámok, a levegőszennyezés és fertőző betegségek terjedése. Ráadásul a klímaváltozáshoz köthető katasztrófák évente milliókat kényszerítenek elvándorlásra, elsősorban a sérülékeny régiókból, fenntartva a szegénység és elvándorlás ciklusait. Különösen azok élnek nagy veszélyben, akik a tengerszinthez képest alacsony területeken élnek, így létükre az emelkedő vízszint közvetlen fenyegetést jelent. Az előrejelzések szerint az ilyen veszélynek kitett népesség aránya 2100-ig jelentősen növekedhet.
A klímaváltozás megértése: adatokon alapuló megismerés
Elmerülve a klímaváltozással foglalkozó tudományos értekezések, adatelemzések és disztópikus narratívák sokaságában, a tisztánlátást a szakmai tekintéllyel bíró kutatóintézetek és szervezetek megállapításai segítik. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) egy ilyen forrásnak tekinthető. Az IPCC törekszik arra, hogy valós adatokra támaszkodva rávilágítson a globális éghajlatváltozás legtágabb összefüggéseire: a lehetséges prognózisok alapulvételével, a valós mitigációs és adaptációs erőfeszítések hatékonyságának folyamatos nyomon követésével.
A Testület 6. értékelő jelentése (2022) szerint a klímaadaptációs intézkedések köre folyamatosan bővül, a klímaváltozás elleni küzdelemre irányuló politikák és szabályozások pedig következetes fejlődést mutatnak. A riport ugyanakkor rámutat a hiányosságokra is. Kiemeli az alkalmazkodás területén tapasztalható elmaradásokat és a pénzügyi források hiányát, különösen a fejlődő országok tekintetében. A jelentés figyelmeztet arra, hogy a szükséges beavatkozások elmaradása azzal fenyeget, hogy még ebben az évszázadban túlléphetjük a kritikus 1,5 °C-os felmelegedési küszöböt, bonyolítva a globális hőmérséklet emelkedésének 2 °C alatt tartását célzó erőfeszítéseket.
A számok egyértelmű üzenet hordoznak. A globális hőmérsékleti anomália 2022-ben elérte a 0,89 °C-ot, a tartós emelkedő trendnek megfelelően. A légköri szén-dioxid-koncentráció 2023 májusára 421 ppm-re emelkedett, míg a metán szintje 1912 (± 0,6) ppb volt. Ezek az adatok nem csupán absztrakt számok; a változó világ markerei. Az óceán, amely 1955 óta 345 (± 2) zettajoule hőt nyelt el, nemcsak melegedett, hanem tágult is, hozzájárulva a 2023 februárjára elért 99 (± 4,0) mm-es tengerszint-emelkedéshez. Az északi-sarki jég mennyisége elképesztő ütemben csökken. Tömege évente 148,0 milliárd metrikus tonnával, minimális kiterjedése minden évtizedben 12,6%-kal kevesebb.
Ezek a statisztikák nemcsak a környezeti változások mutatói, hanem a megnövekedett kockázatok és mélyreható, hosszú távú hatások előfutárai is. Alátámasztják a tartós, tudományalapú intézkedések szükségességét a változó klíma hatásainak irányban tartásához.
A legfrissebb európai prognózisok
A klímaváltozás átalakítja a gazdaságot, befolyásolva olyan ágazatokat, mint például a turizmus, ahol az utazási preferenciák változásai rövidebb téli sportidényeket, a melegebb úti céloknál viszont hosszabb csúcsidőszakokat eredményezhetnek. Az EU akár évi 240 milliárd eurós gazdasági veszteséggel is szembesülhet a század végére. A közlekedés továbbra is jelentős kihívás, mivel a kibocsátások még mindig az 1990-es szint felett vannak, és az EU CO2-kibocsátásának közel 30%-át teszik ki. A közúti közlekedés 72%-áért ez a kibocsátás felelős, amelyben az egyéni autóhasználat jelentős szerepet játszik.
Az EU proaktív választ adott a jelzésekre, kezdve az első kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) létrehozásával 2005-ben, a 2019-es klímavészhelyzet kihirdetéséig, amely tagállami szintű cselekvést követel az 1,5 °C-os felmelegedési határértékhez igazodva. Az Európai Unió klímatörvénye ambiciózus célokat tűzött ki 2030-ra és 2050-re. A klímasemlegesség elérésére törekszik, és egy közbenső, 2040-es célt is meghatároz. Az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) 2050-re egy fenntartható EU képét vázolja fel nekünk: inkluzív átmenetet, melynek eredménye az új erőforrások bevonása nélkül és zéró CO2 kibocsátás mellett elért gazdasági növekedés. Ahhoz azonban, hogy a párizsi klímaegyezmény céljait elérve az éghajlatváltozás legkárosabb hatásait leküzdhessük, a globális kötelezettségvállalásoknak növekedniük és teljesülniük kell. Az EU arra is törekszik, hogy az ambiciózus klímapolitikai fellépést gazdasági méltányossággal hozza egyensúlyba. Ennek érdekében hajt végre olyan intézkedéseket, mint az ingyenes kibocsátási kvóta bevezetése és a javasolt szén-dioxid határkiigazítási mechanizmus. Ez utóbbi célja a kevésbé szigorú nemzetközi klímapolitikák biztosította versenyelőnyök kiegyenlítése.
A klímaváltozás jelenségének átfogó vizsgálata során szembesülünk a globális válság nyers valóságával és súlyos következményeivel, a szélsőséges időjárási jelenségek intenzitásának fokozódásától a társadalmi-gazdasági válságig, amelyek Európa helyzetét is meghatározzák. A tudományos adatok és a szakpolitikai elemzések alapján világossá válik számunkra, miért van égető szükség az ambiciózus jogi keretek között végrehajtandó uniós intézkedésekre, valamint a párizsi megállapodás céljainak komolyan vételére. Az alkalmazkodás, az ellenálló képesség és a nemzetközi összefogás szükségességének felismerésével a cselekvés iránya egyértelműen megfogalmazható: a kollektív, valós adatokra alapozott erőfeszítések létfontosságúak bolygónk jövője szempontjából.
Szerző: Ecogardens
Forrás: https://medium.com/@Ecogardens/our-life-in-the-time-of-global-climate-change-de89943d0633