Édeskömény
sorok közti távolság
40-45
cm
vetési mélység
1,5-3
cm
|
jan. |
febr. |
márc. |
ápr. |
máj. |
jún. |
júl. |
aug. |
szept. |
okt. |
nov. |
dec. |
Magvetés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kiültetés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Betakarítás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Magvetés |
Kiültetés |
Betakarítás |
jan. |
|
|
|
febr. |
|
|
|
márc. |
|
|
|
ápr. |
|
|
|
máj. |
|
|
|
jún. |
|
|
|
júl. |
|
|
|
aug. |
|
|
|
szept. |
|
|
|
okt. |
|
|
|
nov. |
|
|
|
dec. |
|
|
|
Növénytársítás táblázat
letöltés
Foeniculum vulgare
Az Apiaceae (ernyősvirágúak) családba tartozó, többéves, lágyszárú, 1,5-2 m magas növény. Gyökere mélyre hatoló, orsó alakú, szára hengeres, kopasz, erősen elágazó. Levelei többszörösen szárnyaltan összetettek, finoman szeldeltek, enyhén kékeszöldek. A levélnyél az alapi részénél hólyagosan felfújt. Virágai aprók, sárgák, lapos ernyőben nyílnak. Termése hengeres ikerkaszat, zöldes vagy barnás. Termesztik, néha kivadul. A gumós édeskömény az édeskömény Foeniculum vulgare var. azoricum néven megkülönböztetett változata. Gumója a levélnyél alapi részének megvastagodása révén jön létre, zöldségként termesztik.
-
Élőhelye
Dél-Európában és a Földközi-tenger mellékén honos. Melegkedvelő, télen kifagyhat, de már 6-8 fokon is csírázik. A tápanyagdús, jó vízgazdálkodású, középkötött talajokat kedveli. A gumós változat is hidegtűrő, mérsékelt égövi növény, az erős fagyok azonban károsítják. Egyenletes, jó keléséhez legalább 14–15 °C talajhőmérséklet szükséges. Legalább 12 óra megvilágítást igényel, árnyékban rosszul fejlődik. Vízigényesebb, mint az alapfaj, különösen kritikus a gumósodástól kezdődő időszak.
-
Termesztése
Az édesköményt magról vetjük március elején. Első évben október-novemberben levágjuk teljes érés előtt, a második és harmadik évben szeptemberben. Jó termést csak az első két évben ad. A gumós édeskömény nálunk nyár elején és ősszel kerül a piacra. Nyár végi termesztése azonban sikeresebb, mint a tavaszi. Tavasszal legkorábban április közepétől vethető nálunk, és a folyamatos ellátás végett a vetés május elejéig 10–12 naponként megismételhető. Őszi fogyasztásra július elején célszerű vetni, így szeptember végén, október elején válik betakaríthatóvá. 4–5 lombleveles korban egyelni kell, 15 cm-enként hagyva egy növényt. Legfontosabb tenyészidőszak alatti ápolási munka a gyomirtás, és a bőséges öntözés. A szedésre érett gumók oválisak, méretük lúdtojásnyitól az ökölnyiig változó. Négyzetméterenként 2–3 kg termés várható. Akkor vágjuk, mielőtt teljesen megérne, levágni és felszedni, szárítani.
-
Konyhai felhasználás
Magját és levelét fűszerként használjuk halételekbe, levesekbe, de ízlés szerint bármibe. Íze az ánizshoz hasonlít. Gumója energiában szegény, de B1-, B2-, P-vitaminban, továbbá ásványi sókban gazdagabb. Illóolajat is tartalmaz, de más arányban mint a termés. Lehet saláták, levesek, köretek alkotója.
-
Gyógyhatásai
Termését (Foeniculi fructus) és az ebből kinyert illóolajat (Aetheroleum foeniculi) hasznosítjuk a gyógyászatban. A legtöbb illóolaj (akár 6 %) a zöld termésben található, ami anetolból, fenkonból és , ezen kívül számottevő fehérjét és zsírosolajat tartalmaz. Illóolaja, az anetol, a fenkon és az esztragol, emésztés-és étvágyjavító, enyhe görcsoldó, szélhajtó, továbbá baktériumölő hatásúak. Teáját hasfájós csecsemők is ihatják. További hatásai: vizelethajtó, gátolja a vesekő képződését és nyálkaoldó, alkalmas a torokgyulladásra, fog és szájápolásra.
-
Receptek
Édesköményes sárgarépa-saláta
Hozzávalók: 1 köménygumó, 4 sárgarépa, 1 citrom leve, só, bors, 6 kanál olívaolaj, 1 gerezd fokhagyma, petrezselyem.
Elkészítés: A kömény leveleit félretesszük, majd a sárgarépával együtt lereszeljük. A többi hozzávalót a kömény levelével összekeverjük és ráöntjük a zöldségekre.
http://www.nosalty.hu/recept/edeskomenyes-sargarepa-salata
-
Növényvédelem
Virágait támadhatják a mezei poloskák, magját az édesköménymoly, hajtását egy gomba támadhatja, ezért fontos, hogy megfelelő környezetben egészséges növényeket neveljünk, és a szárított magokat megfelelően tároljuk. Ne öntözzük a növényeket csak a tövüknél.
-
Növénytársítás
Virágaival, a többi ernyőshöz hasonlóan, vonzza a hasznos rovarokat.
Dél-Európában és a Földközi-tenger mellékén honos. Melegkedvelő, télen kifagyhat, de már 6-8 fokon is csírázik. A tápanyagdús, jó vízgazdálkodású, középkötött talajokat kedveli. A gumós változat is hidegtűrő, mérsékelt égövi növény, az erős fagyok azonban károsítják. Egyenletes, jó keléséhez legalább 14–15 °C talajhőmérséklet szükséges. Legalább 12 óra megvilágítást igényel, árnyékban rosszul fejlődik. Vízigényesebb, mint az alapfaj, különösen kritikus a gumósodástól kezdődő időszak.
Kártevők és kórokozók