Kertészkedjünk

Már van parcellád, de nem vagy profi kertész? Nem tudod mit, mikor és hogyan ültess?
Találd meg a kedvenc zöldségeidet vagy fűszernövényeidet itt!

Növényhatározó
Vetési naptár
Kertalapítás
Jó gyakorlatok
a b c e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Uborka

sorok közti távolság
70-100 cm
vetési mélység
2-3 cm
jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec.
Magvetés
Kiültetés
Betakarítás
Magvetés Kiültetés Betakarítás
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.
Növénytársítás táblázat letöltés

Cucumis sativus
A Cucurbitaceae (kabakosok) családhoz tartozik. A fajtákat a különböző terméshéj-felszínű alfajokból, illetve változatokból származtatják.
A csíranövény két lekerekített végű sziklevéllel, optimális fényviszonyok között 3–5 cm-es. Gyökérzete nagy kiterjedésű, de nagyon sérülékeny. Az „indának” nevezett szár serteszőrös, 1–3 m hosszúságú lehet, elágazó, és kacsokkal kapaszkodik. A determinált (nem folytonos növekedésű) fajták hajtása virágban végződik a 10–14. levél után. Levelei karéjosak, a növényhez viszonyítva nagyok, szintén serteszőrösek.
Virágaik hím- vagy nővirágok, egy növényen mindkettő előfordul (váltivarú egylaki faj). A virágok egyesével vagy csoportosan a levélhónaljakban fejlődnek, a rovarokat csalogató sziromlevelek élénksárgák. A gyakorlatban három fontos virágzási típust különböztetünk meg
a) Monoikus virágzású fajtatípus: az alsó 14–18 szárcsomón csak hímvirágok fejlődnek, majd egyre több nővirág is. A hónaljhajtásokon zömmel nővirágok fejlődnek. Az ide tartozó fajták általában erőteljes növekedésűek.
b) Teljesen nővirágú (gynoikus) fajtatípus: hímvirág csak az első szárcsomón van, a többi nővirág, és sokszor csokrosan képződnek, ezért nagy a termőképességük.
c) Túlnyomóan nővirágú fajtatípus: a virágképzés hímvirágokkal kezdődik, majd a 4. – 10. szárcsomó után csak nővirágok képződnek. A hónaljhajtásokon nővirágok képződnek. A nagy termőképességű berakóuborka-fajták többsége ebbe a virágzási típusba tartozik.

Termése kabak, aminek alakja, színe változatos lehet, nálunk ideális a hengeres test és zöld vagy sötétzöld szín. A héj lehet szemölcsös, tüskékkel a felszínén. A sima, esetenként redőzött héjfelszín főként a salátauborkákon tipikus.
Ha a termés hossza lehet:
– rövid („fürtös” vagy berakó), 14 cm-nél rövidebb;
– félhosszú (tipikusan szabadföldi salátauborka), 14–30 cm között;
– hosszú („kígyó” vagy üvegházi hajtató típus), 30 cm fölött.

 

  • Érdekességek

    Indiában, amelyet az uborka őshazájának is tartunk, mintegy 3000 évre vezethető vissza e növény termesztése. Kr. e. 500–300 évvel már Európában is meghonosodott. A görögök és a rómaiak kertjeiben egyéb kabakos növények mellett az uborka is jelen volt, sőt hajtatásával is foglalkoztak. Magyarországra a 13. században került.
    A salátauborkák nagy része partenokarp termésképzésű, ami azt jelenti, hogy nem szükséges beporzás és megtermékenyítés ahhoz, hogy teremjenek. Ezeket a fajtákat elkülönítetten, méhbeporzás kizárásával lehet sikeresen termeszteni, ha ugyanis a partenokarp fajták termését a méhek megporozzák, a termés megpuffad, körte alakúvá válik.

  • Élőhelye

    Kelet-Indiában a Cucumis sativus ssp. agrestis él vadon. A Cucumis és rokon fajai esőben bővelkedő, laza humuszos talajú trópusi területekről származó, heverő vagy kacsokkal kapaszkodó indájú, nagy és puha levelű növények. Az uborka fényigényes, hazánk fényviszonyai a késő őszi és téli hónapok kivételével kedvezőek számára. Hőmérsékleti optimuma 25±7 °C. A tartósan 10 °C-on tartott növények hervadni kezdenek, mert a gyökérműködés ezen a hőmérsékleten már leáll. Nagy levelei miatt kifejezetten vízigényes növény, és mivel gyökérzetének túlnyomó többsége a felső talajszintben helyezkedik el, ebben a talajrétegben állandó nedvességtartalmat kíván. Ezt a vízigényt befolyásolja a hőmérséklet, a levegő páratartalma, és a növény fejlettsége is.

  • Termesztése

    Palántaneveléshez a magvakat fűtött növényházban vagy fóliaházban, leggyakrabban 8 cm-es tápkockába, műanyag pohárba vagy cserépbe vetik, tápdús, laza szerkezetű földbe. Ha az uborka a kelés utáni időszakban nem kap elég fényt, nem fejlődik erőteljes, normális növénnyé. A csíranövények csak kelésük után néhány napon belül viselik el az átültetést, illetve a tűzdelést. A palántákat kiültetés előtt úgy szoktassuk a kinti körülményekhez, hogy a 3. héttől napközben egyre többet szellőztetünk. Palántanevelés kb. 1 hónapot vesz igénybe, ezalatt 18 °C alá ne süllyedjen a hőmérséklet. A növénykéket a májusi fagyok után ültessük ki.
    Az uborkát közvetlenül helybe is vethetjük, fajtától függően áprilistól egészen júniusig.
    A termés kifejlődése sok energiát vesz el a növénytől, ezért figyeljünk, hogy egyszerre egy növényen maximum 5 termés fejlődjön. A termés mennyisége függ a fajta növekedési típusától és a termesztés módjától. Ha több uborkát akarunk szedni, ne hanyagoljuk el a tápanyag-utánpótlást és a rendszeres öntözést. Szélvédett kertben a területet jobban kihasználhatjuk, ha támrendszerre futtatjuk az uborkát. Így több fényt, levegőt kap, könnyebb a szedés, a termést nem szennyezi a talaj.
    A növények meghálálják az érett istállótrágyával, esetleg gyaluforgáccsal, szecskázott szalmával végzett talajtakarást (mulcsozás).
    Legjobb a reggeli öntözés, mert ezután a talajhőmérséklet emelkedik, nem válik hátrányossá a hűtőhatás, továbbá csökken a kórokozók megtelepedésének veszélye, mert a lomb leszárad. A vízhiányban szenvedő uborka virágai nem termékenyülnek, a fiatal, már fejlődő termések torzulnak, görbülnek. A vízellátásnál arra is gondoljunk, hogy az uborka gyökérzete rendkívül levegőigényes, kerülni kell a túlzott öntözést.
    Támrendszeres termesztésben a növényeket folyamatosan kell metszeni, hogy a főhajtás erőteljesen fejlődjön. Ezért az oldalhajtásokat 40 cm magasságig teljesen, majd e fölött 2 levél után, később 3–4 levél után visszacsípjük. Ezzel megakadályozzuk a hajtásrendszer elburjánzását.
    Nagyon fontos, hogy minden alkalommal maradéktalanul leszedjük a torz, túlnőtt méretű (selejt) terméseket is, mert ha ezek a növényen maradnak, leáll a további termésképzés. A korai szabadföldi salátauborka a vetést követő 60–70. napon, a berakóuborka az 50–60. napon kezd teremni. A berakóuborkát hetenként három, a salátauborkát hetenként két alkalommal szedik.

  • Konyhai felhasználás

    Tavasszal és nyáron salátaként, a nyári főszezonban nagyon kedvelt a kovászos uborka. A késő őszi és téli időszakban pedig az ecetes uborka az egyik legfontosabb, legnagyobb mennyiségben fogyasztott savanyúság. Számos külföldi országban nagy mennyiségben fogyasztják a különféle vegyes zöldségsaláták fontos komponenseként, sőt helyenként levest és főzeléket is készítenek belőle.

  • Gyógyhatásai

    Tápértéke nem jelentős, étrendi hatása azonban nagyon kedvező. Nagy káliumtartalma folytán előmozdítja a veseműködést. C-vitamin-tartalma nem nagy, étkezésünkben mégis jelentős, mert gyakorta fogyasztjuk.
    Különböző bőrápoló és regeneráló kozmetikumok készülnek az uborkaléből. Ezek fő hatóanyagai az antibiotikus hatású lizozim enzim, továbbá a H-, A-, E-, F-vitaminok és egyféle B-vitamin, a panthenol.

  • Növényvédelem

    A levegőtlen (vízzel telített vagy erősen tömörödött) talajban a gyökerek pusztulni kezdenek. A mindig jelen lévő különböző gombák a kihasználják a növény legyengülését, ezzel a pusztulását okozva. Legveszélyesebbek a bevonatot képező gombák: a nedves és meleg időben felszaporodó peronoszpóra, a száraz levegőt kedvelő lisztharmat. Maggal is fertőzik a növény barnulását okozó fenésedés, valamint a vízigényes pszeudomonász baktérium, ami miatt a levelek foltosodnak, kitöredeznek.
    A kártevők közül a levéltetvek azért lehetnek veszélyesek, mert terjesztik az uborkamozaik vírust. Ezen kívül megjelenhetnek különféle szívogató kártevők: a takácsatkák, a dohánytripsz, a mezei poloskák.

  • Növénytársítás

    Jó szomszédai a káposztafélék és a kapor, illetve a beporzó rovarokat csalogató virágos növények (például fűszernövények).

Indiában, amelyet az uborka őshazájának is tartunk, mintegy 3000 évre vezethető vissza e növény termesztése. Kr. e. 500–300 évvel már Európában is meghonosodott. A görögök és a rómaiak kertjeiben egyéb kabakos növények mellett az uborka is jelen volt, sőt hajtatásával is foglalkoztak. Magyarországra a 13. században került.
A salátauborkák nagy része partenokarp termésképzésű, ami azt jelenti, hogy nem szükséges beporzás és megtermékenyítés ahhoz, hogy teremjenek. Ezeket a fajtákat elkülönítetten, méhbeporzás kizárásával lehet sikeresen termeszteni, ha ugyanis a partenokarp fajták termését a méhek megporozzák, a termés megpuffad, körte alakúvá válik.

Kártevők és kórokozók

További képek