Homoktövis
|
jan. |
febr. |
márc. |
ápr. |
máj. |
jún. |
júl. |
aug. |
szept. |
okt. |
nov. |
dec. |
Magvetés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kiültetés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Betakarítás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Magvetés |
Kiültetés |
Betakarítás |
jan. |
|
|
|
febr. |
|
|
|
márc. |
|
|
|
ápr. |
|
|
|
máj. |
|
|
|
jún. |
|
|
|
júl. |
|
|
|
aug. |
|
|
|
szept. |
|
|
|
okt. |
|
|
|
nov. |
|
|
|
dec. |
|
|
|
Növénytársítás táblázat
letöltés
Hippophae rhamnoides
Az Elaegnaceae (ezüstfafélék) családba tartozó, 1–3,5 m magas bokor vagy 6 m-es fa. Hajtásai rendszerint tövisesek. A vesszők kérge sötétszürke vagy barnásfekete, rücskös. Levelei szórt állásúak, lándzsa alakúak, ép szélűek. A levelek fonáka és a hajtások sűrű, pikkelyszerű szőrökkel fedettek, ezért ezüstösen csillogóak. A vadon termő homoktövis szélporozta, kétlaki növény (vannak hím és nő példányok), de ismert olyan kultúrváltozata is, amelynek virágai termőt és porzót egyaránt tartalmaznak. Virágai aprók, nem feltűnőek, nálunk április végén vagy május elején nyílnak, egy időben a levelek megjelenésével. A hímivarú virágok barnásak, a nővirágok sárgák. Termése citrom, narancssárga vagy piros színű álbogyó, benne kőmaggal. A vad alak gyümölcse borsószem nagyságú, nemesített fajták termése jóval nagyobb. A bogyók augusztusban, szeptemberben érnek be, és egész télen a fán maradnak. A növény gyökerein nitrogénkötő baktériumokat tartalmazó gümők vannak.
-
Élőhelye
Hazája Észak-Európa, Észak- és Közép-Ázsia, ahol folyók, patakok laza, homokos hordalékán tenyészik. Hazánkban néhol a Dráva és a Duna árterén fordul elő. Laza, közepes vízellátású enyhén savanyú talajt, napos fekvést kíván. Ha a talajvizet eléri, sovány futóhomokon is megél. Fényigényes, fagytűrő, Szibériában a –40 °C-ot is károsodás nélkül elviseli. Virágainak általában a tavaszi fagyok sem ártanak.
-
Termesztése
Legáltalánosabban 20 cm hosszú fás dugványokkal vagy 8–10 cm hosszú zöld dugványokkal szaporítják. Mivel kétlaki növény, a terméshez kell egy porzós fajtájú egyedet is ültetnünk. Öntözéssel a bogyó mérete és hozama megkétszerezhető. Mivel csak az egyéves vesszőkön terem, ezek arányát metszéssel növelhetjük, úgy hogy az idős termőrészeket folyamatosan újakra cseréljük, akár a gyümölcsfák esetében. Az elszáradt vesszőket és gyökérsarjakat is távolítsuk el. Szedése nehézkes, mert a vesszők teljes hosszában és a levélhónaljakban szorosan ülő, bogyókat nehéz megfogni. Az első fagyok után rázással könnyebben leesnek, viszont így már nem olyan jó a minőségük (kevesebb vitamin-és savtartalom). Nem csak gyümölcséért, de dísznövényként is ültethető, alkalmas sövénynek és homokos talaj megkötésére is.
-
Konyhai felhasználás
Gyümölcse gazdag vitaminokban (C, B, E), ásványi sókban, gyümölcshúsa értékes élelmiszer-alapanyag. Tartalmaz cseranyagot, olajat, karotinoidokat. A gyümölcshúsból különleges zamatú dzsem, zselé, ivólé, bor és likőr készíthető. Frissen fogyasztásra általában nem alkalmas.
-
Gyógyhatásai
Olaja baktériumölő hatása miatt keresett gyógyszer, a gyógyszeripar fájdalomcsillapítót, nőgyógyászati gyulladásgátlót, nehezen gyógyuló fekélyek kezelésére alkalmas kenőcsöket és sugárártalom elleni szereket készít belőle.
-
Receptek
Homoktövis dzsem és szirup
-
Hazája Észak-Európa, Észak- és Közép-Ázsia, ahol folyók, patakok laza, homokos hordalékán tenyészik. Hazánkban néhol a Dráva és a Duna árterén fordul elő. Laza, közepes vízellátású enyhén savanyú talajt, napos fekvést kíván. Ha a talajvizet eléri, sovány futóhomokon is megél. Fényigényes, fagytűrő, Szibériában a –40 °C-ot is károsodás nélkül elviseli. Virágainak általában a tavaszi fagyok sem ártanak.
Kártevők és kórokozók