Kertészkedjünk

Már van parcellád, de nem vagy profi kertész? Nem tudod mit, mikor és hogyan ültess?
Találd meg a kedvenc zöldségeidet vagy fűszernövényeidet itt!

Növényhatározó
Vetési naptár
Kertalapítás

Fejes káposzta

sorok közti távolság
50-70 cm
vetési mélység
1,5-2 cm
jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec.
Magvetés
Kiültetés
Betakarítás
Magvetés Kiültetés Betakarítás
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.
Növénytársítás táblázat letöltés

Brassica oleracea convar. capitata
A Brassicaceae (keresztesvirágúak) családhoz tartozó Brassica nemzetség mintegy száz faja közül az ember nyolc fajt termeszt, ezek egyike a fejes káposzta. Kétéves növény, első évben a fogyasztásra alkalmas „óriásrügy”, a fej alakul ki, s a téli hideg hatására hoz magot a következő évben. A fajtákat 40 cm-es fejmagasságig alacsony növésűnek, 60 cm fölött magasnak mondjuk. A második évben fejlődő virágzati szár 100–150 cm hosszúságú, s rajta a levelek szórtan helyezkednek el. Virága a keresztesvirágúakra jellemzően 2–2 pár szirom- és csészelevélből áll. A virágokat rovarok porozzák be, kismértékben a szél is besegíthet. Termése becő, melyben gömbölyű, fekete vagy sötétbarna magvak vannak. Több fajtacsoportja ismeretes. A csipkés, fodros, színes levelű káposzták némelyikét dísznövényként tartjuk számon. A levelek alapszíne zöld vagy kék, amelyet a különböző vastagságú viaszréteg más és más árnyalatúvá tehet, attól függően is, hogy a fejről vagy a külső levelekről van szó. A fej alakja lehet gömbölyű, lapított, csúcsos és kiszélesedő, tömege tenyészidőtől függően 0,5-5 kg között változik. A korai fajták feje a leglazább, a téli tárolásra alkalmasaké a legkeményebb. A tenyészidő szerint a következő fajtacsoportok különíthetők el (ültetéstől a szedésig eltelt napok alapján): – rövid tenyészidejűek (60–90 nap), – középhosszú tenyészidejűek (90–120 nap), – hosszú tenyészidejűek (120–170 nap).

  • Érdekességek

    Egyiptomban szent növényként tisztelték, már a görögök és a rómaiak is fogyasztották. A 15. századból különböző változatait ábrázoló képek ismeretesek.

  • Élőhelye

    A vadkáposzta Európában a mérsékelt égövben és a Földközi-tenger partvidékén őshonos. A fejes káposzta fényigénye közepes, vízigénye nagy, hőigénye általában kicsi (hőmérsékleti optimuma 13±7 °C). Jól tűri a hideget, palántakorban a rövid tenyészidejű fajták a mínusz 3–4 °C-ot megsínylik néha, a hosszú tenyészidejűek viszont mínusz 5–8 °C-ot is kibírnak. Csak jó tápanyag-ellátottságú talajon ad kielégítő termést, elsősorban nitrogénigénye nagy.

  • Termesztése

    Magról vagy palántáról szaporíthatjuk. A palántanevelés 4–9 hétig tart. A 2–3 hetes palántakorban, a lomblevelek megjelenésekor tűzdelhetjük a növénykéket kb. 5 cm-es távolságra vagy tápkockákba. Ültetés előtt 7–10 nappal megkezdjük a növények szoktatását a külső környezethez, ezért már éjszaka is szellőztetünk, s ha különösen gyorsan növekednek, a vizet is takarékosabban adagoljuk. A fejes káposzta ültetésére április elejétől július elejéig kerülhet sor. A nyári–őszi szedésre (friss piacra), áprilistól júliusig, őszi szedésre (savanyításra és tárolásra) májustól júniusig ültethetjük ki. Ha nem palántával szaporítunk, a helybe vetés idejét úgy határozhatjuk meg, hogy az ültetéstől visszaszámolunk 20-25 napot. A növény gondozása során figyeljünk a gyomtalanításra és az egyenletes vízellátásra. A vízhiányos időszakok részben a késleltetik az érést, részben csökkentik a termést. Az egyenetlen vízadagolás a fejek fölrepedését is okozhatja. Az öntözésre az időjárástól függően általában 10 naponként kerül sor, a tenyészidő hosszától függően 3–9 alkalommal. Az ültetés után 2-5 hónappal szedhetjük a fejeket, már június elejétől a frissen fogyasztható fajtákat, illetve október második felétől november közepéig a téli tárolásra való fajtákat.

  • Konyhai felhasználás

    Sokoldalúan felhasználható, nagy vitamin- ( B1-, B2- és C), ásványisó- és rosttartalmú, az év bármely hónapjában nyersen is fogyasztható. C-vitaminból 50 mg/100 g található benne, melyből savanyított állapotban is 80–85%-ot őriz meg. 2–3% fehérjét és 1,5–2,5%-nyi cukrot tartalmaz.

  • Növényvédelem

    A káposztának rengeteg rovar kártevője van. Már a fiatal növények szárát belülről vájja a káposztalégy lárvája és a repceszár-ormányos, a leveleit a földibolhák lyuggatják, a fejbe pedig a káposztalepke és a káposzta bagolylepke hernyója rághatja be magát. Nehéz a levelek közé behúzódó tripszek elleni védekezés, a zsengébb leveleket szívogató levéltevek pedig azért is gondot jelentenek, mert terjesztik a mozaik vírust. Öntözött kertben veszélyt jelenthetnek a baktériumos betegségek mint a lágyrothadás és a feketeerűség (a szár belül is feketedik, elhal, nyálkás). A gombás betegségek közül jelentős tavasszal és ősszel a peronoszpóra, akár száraz és meleg időben a lisztharmat és a fuzáriumos sárgaság (az elhalt külső leveleken halvány rózsaszín penészbevonattal), valamint az alternáriás levélfoltosság (foltok koncentrikus körökkel). Fontos ezért, hogy ne legyenek túl sűrűn ültetve a növények, ne legyen fertőzött a szaporítóanyag (mag vagy palánta), és megfelelő körülményeket biztosítsunk a káposzta számára, hogy egészségesen fejlődjön.
    Ugyanazon a helyen maga után ne termesszünk káposztát!

  • Növénytársítás

    A zeller azért jó szomszéd, mert riasztja a káposztalepkét. Társíthatjuk még céklával, borsóval, uborkával, burgonyával. Hagyma mellé ne ültessük!

Egyiptomban szent növényként tisztelték, már a görögök és a rómaiak is fogyasztották. A 15. századból különböző változatait ábrázoló képek ismeretesek.