Élőhelye
A nemzetségnek mintegy 50 faja létezik, amelyek többsége az északi félteke mérsékelt égövi területein fordul elő. Az erdei szamóca erdők és vízfolyások mellett nő. Szereti a párásabb, nem túl meleg helyeket, a szerves anyagban gazdag, jó víz- és levegőgazdálkodású, laza, mély rétegű talajt és a korhadó avart. Hidegtűrő, a mérsékelt égövi fajták télen akár a –20 és –25 °C-ot is elviselik.
Termesztése
A vad fajok és az azokból keletkezett fajhibridek sokfélék, ezért a szamócafajták igen változatosak. Ennek köszönhetően eltérő viszonyok között is termeszthető, ha megfelelő fajtát választunk. A szamócát indanövényről szaporítjuk, amit legjobb ősszel vagy tavasz elején a helyére ültetni. Hazánkban a szamóca számára nem elég a csapadék, nyári öntözés nélkül ne termesszük. Termesztésére a széltől védett, napos, korán felmelegedő termőhelyek a legalkalmasabbak. Leginkább kezdetben, de később is óvjuk a gyomoktól. A fajták lehetnek egyszer termő nagy gyümölcsű, kétszer termő nagy gyümölcsű és a folyton termő típusúak. A mérsékelt égövi, rövid nappalos fajták akkor teremnek, ha kevesebb mint 12-13 óra napi megvilágítást kapnak. A folyton termő fajták nappalhosszra közömbösek, ezért télen akár bent is teremnek.
Növényvédelem
Mindenképpen vessük vegyes kultúrába, és legyen jól szellőzött helyen és jó talajon, mert sok betegsége van. A megelőzhető vírusokon kívül számos gomba támadhatja. Nedves időben gyümölcsei és gyökere rothadhatnak a fitoftórától, levelein megjelenhet a lisztharmat, de jelentősebbek a levélfoltosságot okozó gombák, továbbá a termésen a szürkepenész. Ez ellen takarjuk alatta a talajt pl. szalmával, hogy ne érjen a nedves földhöz. A talajlakó kártevők (pajor, fonálférgek) mellett jelentős lehet a párát kedvelő szamócaatka (sárguló apró növény), a levélen a sodrómolyok és levéltetvek, a virágon esetenként a bimbólikasztó bogár és a szamóca eszelény.