Kelbimbó (bimbós kel)
sorok közti távolság
50-60
cm
vetési mélység
2
cm
|
jan. |
febr. |
márc. |
ápr. |
máj. |
jún. |
júl. |
aug. |
szept. |
okt. |
nov. |
dec. |
| Magvetés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Kiültetés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Betakarítás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Magvetés |
Kiültetés |
Betakarítás |
| jan. |
|
|
|
| febr. |
|
|
|
| márc. |
|
|
|
| ápr. |
|
|
|
| máj. |
|
|
|
| jún. |
|
|
|
| júl. |
|
|
|
| aug. |
|
|
|
| szept. |
|
|
|
| okt. |
|
|
|
| nov. |
|
|
|
| dec. |
|
|
|
Növénytársítás táblázat
letöltés
Brassica oleracea convar. gemmifera
A Brassicaceae (keresztesvirágúak) családba tartozó, kétéves faj. Az első évben a 25–150 cm hosszú száron a hosszú levélnyelű levelek hónaljában fejlődnek ki a dió nagyságú, kis, tömör kelkáposzta-fejecskék, a kelbimbók, ezeket fogyasztjuk. Főgyökere akár 1 m mélyre hatol, oldalgyökerei a felső 20–30 cm-es talajréteget hálózzák be. A bimbók 2–4 cm-esek, színük lehet világos, közép- és sötétzöld. Hosszú nyélen lelógó, tojás alakú, szürkészöld levelei védik a káposztaszerű bimbókat. Második évben fejlesztett virágzati szára elérheti a 150 cm-t. Vegyes beporzású, sárga virágai májusban nyílnak.
-
Élőhelye
A Dél- és Nyugat-Európa partmenti területein őshonos vadkáposzta egyik nemesített változata. Fényigénye kicsi, hőoptimuma 13° C, de jobban elviseli a szélsőségeket, mint a többi káposztaféle. A hosszú tenyészidejű fajták a mínusz 15–20 °C-ot is elviselik, de magas hőmérsékleten sem károsodnak. Vízigénye nagy, de mélyre hatoló főgyökerével a szárazabb időszakokat viszonylag jól átvészeli. A pangó vizet nem tűri, gyökerei hamar elpusztulnak. A mélyrétegű, középkötött, humuszban gazdag talajt kedveli.
-
Termesztése
Palántáról szaporítjuk. A rövid és közepes tenyészidejű fajtákat május közepétől július közepéig, a hosszú tenyészidejű fajtákat április elejétől június közepéig ültethetjük. Magvetés esetén az ültetés időpontjai előtt 3–4 héttel, 2-szer sűrűbben vetünk. A rövid tenyészidejű fajták alkalmasak másodtermesztésre, a hosszú tenyészidejű a legtélállóbbak. Jó termésre csak a hűvösebb, csapadékos klímájú vidékeken számíthatunk, hazai körülmények között öntözni kell. Ezen kívül figyeljünk a gyomirtásra, a talajlazításra, és a megfelelő növénysűrűség beállítására. A bimbóskel különleges ápolási munkája a tetejezés, amellyel megszüntetjük a tenyészőcsúcs növekedését, ezáltal a felső bimbók nagyra nőnek. Ez ültetés után 8–10 héttel, késsel is elvégezhető. A rövid és közepes tenyészidejűek szedésének fő időszaka az október–november, a télálló fajták a téli fagyok beállta után is szedhetők.
Kézzel szedve fokozatosan, alulról fölfelé haladva választjuk le a bimbókat.
-
Konyhai felhasználás
Táplálkozási értéke felülmúlja a többi káposztaféléét, 5–6 % fehérjét, jelentős C-vitamint (50 mg/100 g), B1-, B2-vitamint, ásványi anyagot tartalmaz. Bimbói sokféleképp elkészíthetők. C-vitamin tartalmát mélyhűtve és főzve is jórészt megőrzi.
-
Receptek
Bundás kelbimbó
Hozzávalók: 15-20 db kelbimbó, 1 tojás, 1 dl tej, 2 dl víz, 15 dkg liszt, só, olaj
Elkészítés: A tojásból, tejből, vízből, lisztből, sóból sűrű palacsintatésztát keverünk, beleforgatjuk a kelbimbókat és olajban kisütjük.
-
Növényvédelem
Különösen a fiatal növényekre csapadékos időben veszélyt jelenthet a káposztaperonoszpóra (fehér bevonat), a talajból meleg nyarakon fertőzhet a fuzáriumos sárgaság (a levelek lehullanak), és az alternáriás levélfoltosság is jelentős lehet. Kiültetés után a szárban fúrhat a káposztalégy és a repceszár-ormányos, a fiatalabb leveleket rághatják a földibolhák, ellephetik a levéltetvek és a tripszek. Az egészséges növények ezekre ellenállóbbak.
-
Növénytársítás
A zeller és a paradicsom elriasztja a kártevőit. Rövid tenyészidejű zöldségek után (pl. saláta, zöldborsó, spenót) is vethető. Jó szomszédja továbbá a bab, a cékla, a borsó, az uborka, a burgonya. Védi a kapor és a borágó is a betegségektől.
A Dél- és Nyugat-Európa partmenti területein őshonos vadkáposzta egyik nemesített változata. Fényigénye kicsi, hőoptimuma 13° C, de jobban elviseli a szélsőségeket, mint a többi káposztaféle. A hosszú tenyészidejű fajták a mínusz 15–20 °C-ot is elviselik, de magas hőmérsékleten sem károsodnak. Vízigénye nagy, de mélyre hatoló főgyökerével a szárazabb időszakokat viszonylag jól átvészeli. A pangó vizet nem tűri, gyökerei hamar elpusztulnak. A mélyrétegű, középkötött, humuszban gazdag talajt kedveli.
Kártevők és kórokozók
